Folytonos megújulás közben

– A MTESZ ötven évéről szóló beszélgetést Scholtz Bélával a rendszerváltás előestéjének krónikájával zártuk. Ön már teljesen új, a korábbitól merőben eltérő körülmények között vette át – folytatta – a munkát. Hogyan került kapcsolatba a szervezettel?

– A rendszerváltást követő évektől „kiemelkedően közhasznú, önfinanszírozó civil szervezet” lett a státuszunk, s ez nagyjából akkortájt, vagy valamivel hamarabb kristályosodott ki, mint ahogy 1997-ben ismerkedni kezdtem az itteni feladatokkal. A megyei szervezet ügyvezetői igazgatói pályázatára egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, mondván: „mintha rád szabták volna ezt a pályázatot”. Én is fantáziát, kihívást láttam benne, hiszen alapvetően szervezésről és képzésről szólt, amit szerettem, egész addigi életem ahhoz kötődött. Nem volt idegen számomra az sem, hogy az egyesületekben javarészt társadalmi munkában dolgozókkal kell együttműködni, tevékenységüket segíteni. És a legnagyobb falat: meg kell teremteni a munka anyagi alapjait. E két utóbbit sportszervezőként volt alkalmam gyakorolni. Korábban is írtam már nyertes pályázatokat, tehát nem volt ismeretlen számomra ez a feladat sem. Azt is el tudtam képzelni, hogy újra meg lehet tölteni élettel a Tudomány és Technika Házát. Végül a pályázás mellett döntöttem. A bíráló bizottság öt pályázó közül egyhangúlag választott engem; 1998. január elsejétől dolgozom a MTESZ-ben.

– Milyen állapotban találta a szervezetet?

– A társadalmi változások hatását a tudományos egyesületek is megérezték. Volt, amelyik fel is bomlott, mint például a nagy múltú Magyar Agrártudományi Egyesület, mások létszáma megcsappant, tekintettel arra, hogy sok munkahely megszűnt. További egyesületek – mint például a matematikai, fizikai, számítógép-tudományi – az anyaintézmények, a főiskolák keretében működtek tovább, miközben országos egyesületi központjukkal tartották a szakmai kapcsolatot. Nagyjából három egyenlő részre lehetett osztani az egyesületeket, maradtak hagyományosan jól, rendszeresen működők, voltak, amelyek egy-egy alkalommal megmutatták, hogy léteznek, de néhány csak statisztikailag volt kimutatható. Elmaradtak a sikeres műszaki hónapok, jelentősen visszaesett az egyesületi rendezvények száma. A hullámzás – kisebb mértékben ugyan, de – ma is jellemző. Maga a MTESZ megyei szervezete sem volt jó állapotban, ami részben érthető is, hiszen csupán társadalmi munkában aligha működtethető, egy idő után már csak a debreceni szervezettől járt át egy-két napon segíteni egy szervező munkatárs. Állandósult a pénzhiány, lassanként már csak emlék lett az évtizeddel korábbi lendület.

– Mi történt közben a szép székházzal?

– Ami a fellendülés időszakában előnyösnek bizonyult, az a változások után visszaütött. A rendszerváltás ugyanis a Tudomány és Technika Házát üzemeltető megyei szervezet életében is alapvető változást jelentett: a korábbi kényelmes, költségvetési támogatásra épülő rendszert felváltotta a piaci alapon működő társadalmi szervezet sanyarú sorsa. Bár az Országgyűlés a kilencvenes évek közepén juttatott állami támogatást a MTESZ-nek, éppen a Technika Háza-hálózat fenntartására, de ebből vajmi kevés jutott vidékre. Azok a megyei szervezetek, amelyek kis házakat örököltek, jól jártak, mert képesek voltak fenntartani. Amelyek viszont reprezentatív, nagy létesítményeket, belebuktak, el kellett adni a székházakat, és csak a szerencsésebbek úszták meg nullszaldóval. A mi házunk a középmezőnytől feljebb helyezkedik el több mint ezer négyzetméteres alapterületével. Damoklész kardja végig a fejünk felett lebegett. Az elmúlt tíz év alatt pályázatok sokaságával igyekeztünk korszerűsíteni, megőrizni színvonalát. Ahhoz, hogy önállóan pályázhassunk, fontos volt, hogy szervezetünk jogi személy lehessen, amit elsőként értünk el a megyei szervezetek közül. (Ma már a többség ilyen.) Pályázatok révén felújítottuk tantermeinket, amelyek új nyílászárókat, légkondicionálást kaptak. Korszerűsítettük az épület fűtési rendszerét, s számunkra is meglepetés volt, hogy egyetlen fűtési szezon megtakarítása fedezte a 2,2 millió forintos felújítási költséget. Fűtési számlánk most alig több mint fele a felújítás előttinek. A világítás korszerűsítésének megtérülési aránya nem volt ilyen kimagasló, de négy év alatt az is megtérült, most villanyszámlánk kétharmada a korábbinak. Most a belső felújításokat szeretnénk folytatni. Erre nyertünk is komoly pályázati összeget, 120 millió forintot, mégsem tudjuk megoldani. Az ingatlan ugyanis szövevényes jelzálog-jogokkal terhelt, a regionális fejlesztési ügynökség így nem fogadta el fedezetként, le kellett mondanunk a már megnyert támogatásról. A TIT és a Közgazdasági Társaság tulajdonrészei tehát megújulnak, a miénk nem, a közös bejárati rész rendbetételéhez a működési eredményünkből fogunk hozzájárulni.

– Úgy tűnik, a gazdálkodás köti le az erők nagy részét…

– Nem csak úgy tűnik, úgy is van, mindenre magunknak kell „megtermelni”, megszerezni a pénzt. Ezzel együtt teljesítőképességünk határára jutottunk. A jelenlegi szabályozók, a folyamatosan növekvő költségek miatt nem tudjuk gazdaságosan működtetni a házat. Szeretnénk eladni, és egy kisebb ingatlanba költözni, de az sem könnyű feladat. Megjegyzem, a Közgazdasági Társaság már korábban bérbe adta teljes ingatlanrészét, s ma egy szerényebb helyen működik.

– Nem beszéltünk még a nagyteremről, amelyet néhány évig moziként is használtak…

– Igen, ez egy számomra különösen kedves projekt volt. Én találtam ki, és valósítottam meg, szintén pályázati pénzből. Szépen felújítottuk, s úgy képzeltük: fogyófélben lévő nagyrendezvényeink jól megférnek majd egy értékes filmeket bemutató mozival. Ez lett a Horizont, később Krúdy Gyula Art Mozi. 1999-ben kezdetleges körülmények között kezdtünk, 2003 hozta meg a nagy változást, amikor a város önkormányzatának jelentős hozzájárulásával, többféle támogatásból színvonalas kulturális bemutató helyet hoztunk létre, ahol olyan válogatott filmeket vetítettünk, amelyeket csak itt láthatott a közönség. A bemutatott filmek száma megközelítette az ezerötszázat, az előadások száma a tízezret, a látogatóké a százhatvan ezret. A város értelmisége tehát jól fogadta a kezdeményezést, várakozásaink mégsem igazolódtak, nem volt olyan mértékű az érdeklődés, hogy gazdaságosan tudtuk volna üzemeltetni a filmszínházat. Tíz évig tartottunk ki. 2008-ban a három tulajdonos tervezte a ház értékesítését, és kisebb ingatlanba akartunk költözni, ahol a mozit nem tudtuk volna elhelyezni. Felajánlottuk a városi önkormányzatnak, hogy vegye meg a mozi berendezéseit, és üzemeltesse tovább. A város ezt a gondolatot magáévá tette, és 2009. januártól városi intézmény működteti a mozit, amelyet először a Kölyökvárba terveztek átköltöztetni, de végül itt maradt a helyén.

– Milyen a kapcsolat ma az egyesületekkel?

– Jelenleg tizenkét tagszervezet delegál képviselőt a közgyűlésbe. Ez a testület határozza meg tevékenységünk fő irányát, dönt a nagyrendezvényekről, a konferenciákról, és mindenről, ami a szervezeti életet érinti. A tagszervezetek használják a Tudomány és Technika Háza létesítményeit, általában itt tartják rendezvényeiket, ha úgy alakul, közreműködnek a MTESZ megyei szervezete által megnyert pályázatok megvalósításában. A saját munkatervek alapján működő egyesületek közül most is – mint korábban – könnyebb helyzetben vannak azok, amelyeknek tagjai egy-egy nagyobb munkahelyhez kötődnek, néhány szervezet „takaréklángon” működik. Sajátos helyzet, hogy az egyesületek egy részében ugyanazokat a tagtársakat találjuk, akik már harminc-negyven éve vesznek részt a közös munkában. Sajnos, arányaiban kevés a fiatal szakember. Ez azért furcsa, mert régebbi egyesületi tagokkal beszélgetve éppen azt emelik ki, hogy amikor ők fiatalok voltak, azért jártak szívesen egyesületi rendezvényekre, mert ott egyenrangú partnerként tudtak közel kerülni olyan szaktekintélyekhez, vezetőkhöz, akikkel ez a munkahelyeken ritkán volt lehetséges.

– Mi változott meg a környezetben, hogy az egyesületek korábbi pezsgő társadalmi élete ennyire lefékeződött?

– Majdnem minden megváltozott. Először is sok munkahely megszűnt. A kisvállalkozások szakemberei a túlélésért küzdenek, csak a kivételes helyzetben lévők vállalnak közéleti szerepet. A multinacionális nagyvállalatok másként szervezik a munkát és a továbbképzéseket, mint korábban megszoktuk. Belső szakembereik, vagy megbízásukból profi cégek képezik munkatársaikat, saját igényeik szerint. Sok cégnél nem is néznék jó szemmel, ha szakembereik „kihoznák” és másokkal is megismertetnék tapasztalataikat, sőt számos helyen titoktartási kötelezettség terheli őket. Régen a tudományos egyesületek értékes terveket, tanulmányokat készítettek társadalmi munkában – ez most szinte elképzelhetetlen, az ilyenek ma súlyos milliókat érnek. A magyarországi gyáriparosok, nagyvállalkozók többsége még nem jutott el odáig, hogy értékelje és segítse munkatársainak társadalmi kapcsolatait. Nyugati tapasztalatcsere útjainkon gyakran láttuk, az igazi nagyformátumú vállalkozók büszkék arra, hogy vezető munkatársaik részt vesznek a szakmai közéletben, így például a tudományos egyesületi munkában. Egyszer talán elérjük ezt itthon is.

– Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy a MTESZ kiemelkedően közhasznú, önfinanszírozó civil szervezet. Mit jelent ez, miből szerzik a bevételeiket?

– Alapvetően pályázatokból. Ezek egy része konkrét célok megvalósítását szolgálja, mint például az épület korszerűsítése. A nagyobb részt a képzési pályázatok jelentik. A támogatások többségében mindig van olyan összeg, amely működésre fordítható, tehát a helyiségekre, a rezsire, a munkatársak javadalmazására. Folyamatosan figyeljük a kiírásokat, s gyakran pályázunk. Ha elfogadják és megnyerjük a támogatást, már „csak” menedzselni kell, hogy legyen érdeklődő, hogy szakszerűen le tudjuk bonyolítani, Túlzás nélkül mondhatom: ez külön szakma.

– Milyen megnyert pályázataik vannak most?

– Két nagyobb területre összpontosítunk, az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésre, valamint olyan uniós pályázatokra, amelyek célja a hátrányos helyzetű emberek visszavezetése a munka világába. Ez hosszú távon adhat feladatokat. Többnyire a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében pályázunk. Legutóbbi nyertes projektünk, 2012. november 1-jén kezdődött, 2015. március 31-ig tart, és 148 millió forintos támogatással valósíthatjuk meg. A Besenyőd község által vezetett konzorcium – amelyben velünk együtt részt vesz még a Türr István Képző és Kutató Intézet Nyíregyházi Igazgatósága – a település négy romatelepe közül kettőben élő mintegy hatvan hátrányos helyzetben lévő cigány ember és családja sorsának jobbra fordítását vállalta. Szakembereink több mint két évig foglalkoznak majd velük. Először az alapképzésben meglévő lemaradást pótoljuk, hogy alkalmasak legyenek a szakképzésekre. Ezt követően huszonnégyen hidegburkoló és szobafestő ismeretekhez juthatnak, amihez az alapvető eszközöket és szerszámokat is mi adjuk. Ráadásul akként, hogy a gyakorlati munkát – amikor már alkalmasak lesznek rá – saját lakásaikban teljesítik. Ettől azt várjuk, hogy a telep házai egy-két év múlva megújulnak. A leginkább rátermett tíz ember számára B kategóriás jogosítvány megszerzésére is lehetőséget teremtünk. Arra gondoltunk, hogy ha szobafestők és burkolók brigádokat alkotnak, legyen köztük olyan, aki autót vezet, amellyel az újonnan szakmát szerzettek dolgozni járhatnak. Másik húsz ember számára ezüstkalászos gazda tanfolyamot indítunk. Ettől azt várjuk, hogy az egyébként nagy – többnyire elhanyagolt – portákon élők művelni fogják kertjeiket. Ez nem mindenki számára olyan egyszerű, mint gondolnánk, hiszen a telepeken nem volt, akitől példát vegyenek, megtanulják, hogyan kell gazdálkodni. A projekt ehhez nemcsak induló szerszámokat, hanem magvakat, palántákat, facsemetéket is ad, és munkatársaink másfél-két év alatt megtanítják az alapvető mesterfogásokat. Mindehhez a gyakorlati terepet a saját porták adják majd. Ha a termelés olyan jól sikerülne, hogy később piacra is jutna a megtermelt zöldségből, gyümölcsből, az általunk képzett gépkocsivezetők elláthatják majd a szállítási, fuvarozási feladatokat. Tudjuk, mindez sok türelmet, odaadást igénylő munka, de bízunk abban, hogy szakembereink képesek segíteni a gondjaikra bízott embereknek, s valóban jobbra fordulhat sorsuk.

– Más programjaik is hasonlóak?

– Minden pályázat más. Az akadálymentesítéssel foglalkozó programunk keretében először mi képeztünk ki oktatókat, akik jártasságot szereztek épületek célszerű átalakításában. Az akadálymentesítés utólag ugyanis elég nehézkes munka mérnökök számára is, különösen, ha valaki ritkán foglalkozik ilyennel. Látszik is, hogy az országos program megvalósulása vontatottan halad, és a mozgássérültek szerint a megoldás sem sikerült jól mindenütt. E tapasztalatra alapítjuk projektünket, amelynek keretében két év alatt az ország minden megyéjében – a Mérnöki Kamaránál és az Építész Kamaránál is akkreditált – ingyenes képzéseket szervezünk. Jó szakembereknek segítünk tanácsokkal, ismeretekkel, hogy szakszerűbben, eredményesebben tudják tervezni, levezetni az akadálymentesítést. Egy másik, másfél évig tartó projekt keretében a börtönökben segítünk a szabadulás előtt állóknak a majdani beilleszkedésben. Tiszalökön 7–8. osztályos általános iskolai felzárkóztató képzésre vállalkozunk. Ennek célja, hogy a fogvatartottak szabadulás előtt osztályozó vizsgát tegyenek, és majd könnyebben találjanak munkát, tanulhassanak szakmát. A nyíregyházi és a sátoraljaújhelyi intézetekben anyanyelvi és matematikai felzárkóztató képzést szervezünk, tanulni tanítjuk, álláskeresési tréningeken fejlesztjük az elítélteket. Van egy határon átívelő programunk is: az aradi Vasile Goldis Egyetem szatmárnémeti kihelyezett intézetével közösen szervezünk szobafestő, illetve ívhegesztő képzést a határ menti térségben.

– Az eddigiek azt mutatják, sokrétű munkát kell végezni, hogy a MTESZ megyei szervezete „kitermelje” a működéséhez szükséges pénzt. De mitől kiemelten közhasznú e civil szervezet?

– Közszolgálati tevékenység keretében megyei szervezetünk általában információs, felkészítési feladatokat lát el. Például sikeres a lakossági energiatakarékossági program tanácsadási és pályázati segítése. Támogatjuk a kis- és középvállalkozások partnerkeresését, kapcsolatépítését. Az Új Széchenyi Terv megyei információs pontja vagyunk, ingyenesen segítjük a pályázatokon indulni szándékozókat.

– Az interjút egy jeles jubileum, a megyei szervezet megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kezdeményeztük. Az ünnepség nyilván szerény lesz, a gondok sora pedig hosszú. Mi ad erőt a következő évekhez?

– A MTESZ megyei szervezete ma a megyében és régióban ismert, tekintélyes civil szervezet, természettudományos kérdésekben véleményére igényt tartanak önkormányzatok, gazdálkodó szervezetek. Egyesületeinkben sok kiváló szakember tevékenykedik, kész a feladatokra. Bíznunk kell abban, hogy a válság után – mint mindig – hamarosan fellendülés jön, s újra több lehetőség nyílik. Szervezetünk szakmai tevékenysége alapvetően az itt dolgozó önkéntesek, egyesületi tagok és hivatali munkatársak szaktudásától, ambíciójától, tehetségétől függ.

*** Az interjú eredeti megjelenését követően 2013-ban jelentős változás következett be a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége életében. 2018 őszén Losonczi László a következőkkel egészítette ki a műszaki értelmiség nagy múltú szervezetének történetét:

– A MTESZ Szövetségi Tanács hozzájárulásával megalakult a MTESZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesület, amelyet a Nyíregyházi Törvényszék jegyzett be, immár teljesen különálló egyesületként, de viselhetjük a MTESZ mozaikszó nevet. 2013-ban a bíróság elrendelte a volt anyaegyesület (MTESZ) felszámolását. A nyíregyházi Tudomány és Technika Házból – amelyet értékesítésre a felszámoló meghirdetett – a MTESZ tulajdonrészét két alkalommal próbáltuk megvásárolni, de az ajánlatunk sikertelen volt. Ezt követően vásároltuk meg a jelenlegi székházunkat (Tűzoltó utca 13.), amelybe a teljes belső felújítás után 2016. januárban költözött be az egyesület. Jelenleg a székház tetőcseréje zajlik, ezt követően napelemeket szereltetünk fel. 2019-ben a külső homlokzatot fogjuk hőszigetelni és újrafesteni. Ezek a tulajdonszerzések és felújítások teljes egészében a korábbi évek nyereségéből valósulnak meg, tehát eredményesen gazdálkodunk.